Janka története 1998. szeptemberétől, 2001. márciusi kíégészitéssel

Tanúságtétel Isten kegyelméről

1998. március 6-án rosszindulatú agydaganatot állapítottak meg nálam. Ugyanolyat, mint amely édesapám halálát okozta hét évvel korábban. Az orvosi előrejelzés nem volt bíztató, jó apám csak hat hónapot élt az agydaganat felfedezése után. Végtelen szomorúság töltött el hogy meghalok, itt kell hagynom férjemet és kiskorú gyermekeimet. Magam is éppen csák betöltöttem a 40. életévemet és nagy reményekkel tekintettem életünk hátralevő részére. És íme most szembe kellett néznem halandó voltommal, ami nagyon nehéz feladat bármilyen korban...

Ahogy teltek a hetek, tapasztaltam, hogy jó emberek hogyan öntenek belém lelkíerőt, amelyre kétségbeejtően szükségem volt, Nagyon nehezek voltak ezek az idők, de mégis éreztem, hogy állandóan eláraszt mások szeretete és kedvessége, és hogy ezeket az embereket egy magasabb Hatalom küldi utamba azért, hogy gyógyulni kezdjek.

A kedvesség minden megnyilvánulása erősítette életkedvemet és látnom engedte a sok jót, amely körülvett, Kezdtem rájönni, hogy életemnek még van fontos célja, s hogy ráléptem egy útra, amely - idővel - felfedi elöttem, hogy milyen terveí vannak az Úristennek velem. S hogy ő el fog irányítani arra az ösvényre, amelyen megvalósíthatom azokat. Tudtam, hogy még valamire szükségem lesz az életemben, hogy teljessé tegyem a gyógyulási folyamatot, amelyet megkezdtem!

Mindig hívő voltam. Istent imádtam, s mégis az utóbbi évek során mintegy "félretoltam" őt, hogy önző módon energiáimat a magam tetszése szerint pocsékoljam el és materialista célokra összpontosítsak. Hitem meggyengült, mert a mindennapi élet evilági céljaira figyeltem és nem a lelkiekre. Újabban úgy éreztem, hogy vissza akarok kapcsolódni Istenbe. Rájöttem, hogy Istenbe vetett hitem a legnagyobb erőm s hogy csak ő tud végig segíteni engem ezen a pályan.

Imádkozni kezdtem számos alkalommal Istenhez, őszinte hálával azért, amivel eddig már megáldott s aimvel folytonosan megáld továbbra is. Kértem bocsánatát vétkeimért és útmutatását a további életemhez.

Elkezdtem Danylák püspök úr gyógyító miséire járni Torontóban az ukrán Szt. Jozafát görög katolikus templomba. Rendkívüli batással volt rám, amikor a szent misék végén a többí hívővel együtt én is megkaptam püspök úrtól a szent kenetet. Azután Rozeluk Mihály és Ilona. imádkoztak fölöttem érméikkel kérve Isten kegyelmét gyógyulásomért. Az ő érméik érintették Joey Lomangíno érméjét, amelyet megcsókolt a Garabandal-i Miasszonyunk.

1998. szeptember 16-án visszamentem a kórházba újabb CT scan-re s magamon kívül voltam örömömben, mikor megtudtam, hogy nyoma sincs bennem semmiféle betegségnek. Mícsoda csoda ez, föleg ha meggondolom, hogy milyen agresszív a rákbetegségnek ez a változata! Nemcsak a Mindenhatóhoz való viszonyom erősödött meg, de valóban úgy érzem, hogy válaszolt imádságaimra! Miközben határtalan a bizalmam orvosaimban és a kezelésekben, ugyanakkor azt is tudom, hogy Isten munkálkodik, s hogy ezután is gondviseléssel lesz rám, hiszen sohasem hagyott el.

A Mindenható áldása rajtam s azért imádkozom, hogy mások is nyíssák meg szívüket iránta, mint én is tettem, s kapják meg ők is résztvevő szeretetét - amely mindenek felett a legeslegnagyobb ajándék.

McNulty-Smíth Janka
Newmarket, Ontárió, Kanada

U.i.: 1999. májusáig hét újabb CT vizsgálatnak vetette alá magát, s ezek - orvosainak hitetlenkedésére - mind negatívak voltak. Dícsérjük az Urat!

2001. májusáig majdnem 15 CT t végeztek Jankán ...